Mit jelent észak-amerikai meg nyugat-európai kontextusban, hogy jobb, vagy baloldal? Kik a konzervatívok, kik a progresszívek, kik a liberálisok és kik a szocialisták 2019-ben? Ja, és jogos a progresszívek és baloldaliak összemosása a liberálisokkal? Tényleg elnyomó patriarchátus a fejlett világ? Vagy ok nélkül panaszkodnak a feministák? Igaz-e, hogy Trump mindenkit bántani akar, aki nő, meleg, transznemű, muzulmán, vagy etnikailag nem fehér?
Röviden: hosszú, hosszú, nem, nem, igen, nem. Ha hosszabb válaszokat szeretnél kapni ezekre a kérdésekre, érdemes követned a blogot, igyekszünk a legjobb tudásunk szerint megválaszolni ezeket a kérdéseket, ha nem is feltétlenül ebben az írásban.
„Az embereket eszmék irányítják” hangzik el a farkasszerű lény, Gomor szájából Michael Ende Végtelen Történetében és nem tűnik úgy, hogy a szavai a közeljövőben érvényüket vesztenék. Különösen, ha figyelembe vesszük az a nyugati világban tapasztalható kiújult érdeklődést a politikai kérdések iránt: a 2018-as amerikai időközi választások részvételi aránya rekordokat döntöget.
Mindig is foglalkoztatott a történelem, hogy mitől buknak el és emelkednek fel sikeres országok, királyságok, birodalmak, és nem utolsósorban, hogy milyen kérdéskörök alapján állnak szövetségbe különböző frakciók. Különösen lenyűgöző, hogy milyen nyaktörő sebességgel alakultak át szövetségi rendszerek és milyen szédületes tempóban képes változni a korszellem - és nem is kell messze keresgélni, ha példát keresünk erre. Amikor születtem, az ország a keleti blokk katonai szövetség, a Varsói Szerződés tagja volt és a politikai elit hivatalos álláspontja szerint elkerülhetetlen volt a világforradalom, ami a kommunizmus végső győzelméhez fog vezetni. Egy évtizeddel később az ország már a Kereskedelmi Világszervezet tagságának első évfordulóját ünnepelhette, a NATO csatlakozási tárgyalások is igen előrehaladott állapotban voltak és általánosssá vált a konszenzus, hogy a ‘47 és ‘89 közötti negyvenkét év kommunista elnyomás időszaka volt, hasonló helyzetértékelésért a nyolcvanas években még komolyan megüthette a bokáját az ember.
Nem kevésbé gazdag fordulatokban az amerikai belpolitika: míg a kilencvenes évek végén úgy tűnt, hogy a szabadelvű, haladáspárti demokrata csoportosulás verseng a vaskalapos konzervatív republikánus tömbbel, 2018-ra elértünk oda, hogy az utóbbiak tűzték zászlajukra a szólásszabadság védelmét és egy sor kérdésben egyértelműen a liberálisabb álláspontot képviselik (kereskedelem, egészségügy, fegyverhordozás, hogy csak néhányat említsünk), az egyre inkább a puritánokra emlékeztető, jellemzően a demokratákra szavazó polkorrekt progresszívekkel szemben.
A zökkenőmentes demokratikus működéshez elkerülhetetlen, hogy a különálló csoportosulások konszenzusra jussanak alapvető kérdésekben: a választások menete, érvényessége, egy közös szabályrendszer betartása, közös állami ünnepek, alapvető közös értékek elfogadása, stb… A blog szerkesztője osztja a széles körben elterjedt véleményt, hogy ez a konszenzus veszélyesen inog a nyugati világ meghatározó demokráciájában, az Egyesült Államokban, és az európai látkép is azt sejteti, hogy rohamosan megy össze a mérsékelt közép. Már nagyon rég nem rajzolódtak ki ennyire élesen az ellentétek bal- és jobboldal között, időtlen idők óta nem viszolyogtak egymástól ennyire a konzervatívok és progresszívek és új izgalmas frontvonalak alakulnak ki a fokozódó culture warban, ahol a klasszikus liberalizmus hívei egyre gyakrabban a konzervatívokkal találják magukat egy oldalon az egyre inkább autoriter és illiberális progresszívekkel szemben.
A blog ezeket a frontvonalakat veszi górcső alá a maga részben konzervatív - részben klasszikus liberális elfogultságával, alapvetően az angolszász országokra összpontosítva, és bemutatja a fontosabb véleményformálókat. Górcső alá vesszük a közösségi oldalak, a YouTube és a gombamód szaporodó új orgánumok, megmondóemberek szerepét is. A magyar állapotokkal nem tervezünk foglalkozni, de fenttartjuk a jogot, hogy nagyobb felbolydulás, vagy túlzottan szembeötlő párhuzam jelentkezése esetén megmondjuk a tutit az itthoni helyzetről. Fontosnak tartjuk leszögezni, hogy az Amerikában vagy Egyesült Királyságban egymásnak feszülő frakciók nem azonosak az itthoni konkurens politikai csoportosulásokkal, valamint, hogy a modern progresszívizmussal szembeni kritikák (amikből bőven kijut majd hasábjainkon) nem alkalmazhatóak az itthoni viszonyokra 2019-ben.
