Thinkspot néven indít új közösségi oldalt Jordan Peterson, kanadai pszichológus. Az egyre inkább Szarumánra hajazó Peterson azzal a céllal hozta létre az oldalt, hogy védelmet biztosítson a disszidens tartalomkészítőknek, akiket növekvő számban tiltanak ki a népszerű szilícium-völgyi óriáscégek (Twitter, Facebook, YouTube, Instagram) a platformjaikról, sok esetben homályosabbnál homályosabb indoklásskal, leginkább újságíróhiszti miatt  fősodorbeli újságírók buzdítására. Az új szolgáltatás azt is lehetővé tenné, hogy támogassuk a kedvenceinket és csak bírósági végzés ellenében lenne hajlandó törölni felhasználókat.

Peterson karrierjének központi eleme a szólásszabadság fontosságának hangsúlyozása, és mivel az utóbbi két-három évben fossá-szarrá kereste magát jelentősen gyarapodott anyagi javakban, elérkezettnek látta az időt, hogy megalapítsa a saját közösségi-média vállalatát. A kanadai férfi szerint a felület a podcastek és a Youtube tartalmakkal kapcsolatos dialógust szorgalmazná, illetve lehetővé tenné e-könyvek egyes passzusainak a kitárgyalását is. A trollkodást és zsigeri fröcsögést megelőzendő ötven szavas minimum terjedelmet írna elő a kommentelőknek. Ami a legfontosabb azonban, hogy csak abban az esetben törölne felhasználókat, ha ezt bírósági végzés írja elő. Ezzel a gyakorlattal nyíltan szembemenne a közösségi oldalakra mostanában jellemző fokozódó cenzúra trendjével.

Az utóbbi hónapokban látványosan magasabb sebességre kapcsoltak az óriáscégek cenzorai. A tendencia már 2015-ben elindult, amikor Angela Merkel fejmosásban részesítette a Facebook regoinális vezetőjét, mivel az oldal nem távolította el elég hatékonyan a kancellárnak nem tetsző kancellár által „gyűlöletbeszédnek” minősített tartalmakat. Eleinte a Twitter állt neki a leglelkesebben a rendbontók kiebrudálásának, majd a különböző terrorista cselekményeket ürügyként felhasználva beszállt a versenybe a Faceboook, Instagram és a YouTube is. (Ez utóbbi talán a legmegengedőbb azt illetően, hogy kiket tűr meg a felhasználói között, de már 2016-ban tömegesen fosztottak meg tartalomkészítőket a reklámbevételből való részesedéstől [demonetization]). Mostanra annyira előrehaladott fázisba jutott ez a folyamat, hogy nagy követettséggel rendelkező személyként elég annyit mondani, hogy a férfiak nem nők, vagy ellenezni az abortuszt, hogy valaki lapátra kerüljön a Twitternél, vagy a Pinterestnél. Legutóbb Steven Crowder kanadai humoristától vonták meg a YouTube-os bevételét, mert viccet mert űzni a Vox újságírójából.

A szigor ráadásul nem korlátozódik a közösségi oldalakra. A Patreon, amely lehetővé teszi, hogy rajongók pénzt utaljanak a kedvenc tartalomkészítőiknek, decemberben indoklás nélkül törölte a népszerű Youtuber Carl Benjamin profilját. A férfi ugyan az n-betűs szóval illette a (fehér) szélsőjobboldali ellenfelét egy vita során, azonban a kontextusból egyértelmű, hogy csak szemléltetési céllal tette ezt, ráadásul nem is a saját csatornáján, így nem sértette meg a szerződési feltételeket. A lépés hibának bizonyult a vállalattól, tömegével szüntették meg a Patreon profiljaikat tartalomkészítők, köztük olyanok is, mint a népszerű új-ateista Sam Harris, aki egyébként nem sok mindenben érte egyet Benjaminnal.

De mi állhat a tisztogatások mögött? A vállalatok nem saját indíttatásból kezdtek erkölcsrendészeti teendőket ellátni, hiszen évekig látszólag nem zavarták őket a későbbb problematikusnak titulált tartalomgyártók. Mint fentebb is írtuk, Merkel kifogásai adhatták az első löketet, illetve a tény, hogy sok orosz álhírgyártó oldal igyekezett beavatkozni az amerikai választásokba, bár a vélemények megoszlanak arról, hogy ez mennyire volt perdöntő a 2016-os szavazás kimenetelében. Egy dolog azonban bizonyos: a progresszív aktivistákat és a fősodorbeli újságírókat mélyen megrázta Trump győzelme, de gyanítjuk, hogy szerepet játszott a new media szereplők egyre látványosabb sikere a zuhanó látogatottságtól / nézettségtől / eladott példányszámtól szenvedő hagyományosabb médiaorgánumokkal szemben. Trump győzelmét követően igen hamar megindult az újságíróhiszti és SJW picsogás összehangolt kampány az aktivisták és médiaszemélyiségek részéről az óriáscégek ellen, hogy lépjenek fel a nekik nem tetsző tartalmgyártók ellen. A törölt tartalmak egy része ugyan ténylegesen kifogásolható, mint például álhírek, terrorista propaganda, vagy neonácik okfejtései, azonban ezek kis részét képzik a cenzúrával súlytott kontentnek, jó részük teljesen általános konzervatív, jobb-közép, esetleg szólásszabadságpárti libertárius vélemény.

A szigorításban szerepet játszhatnak az óriáscégek döntéshozóinak az egyéni elfogultságai is. Az óriás techcégek központjai jellemzően a San Francisco-öböl környékén helyezkednek el, ami híres arról, hogy szójatejet vedelő vegán hipszterek lakják  ami a demokraták fellegvára és többnyire erősen baloldali érzelmű, magukat haladó szelleműnek tituláló  emberek lakják. Nem annyira meglepő hát, hogy ilyen könnyen fújnak visszavonulót pár mérges hangvételű, bojkottal fenyegetőző üzenet hatására, vagy ennyit számít nekik, hogy mit gondolnak a Huffington Post, a Buzzfeed News, vagy a Guardian újságírói, hiszen maguk is érdekeltek a progresszív konszenzus 2015 előtti szent tehén státuszának visszaállításában. (Sok esetben ezek az újságírók előbb értesülnek arról, hogy törölnek valakit a platformról, mint az, akit töröltek.)

Ha Jordan Petersonnak sikerül életképes terméket letenni az asztalra, növekvő piaci rést aknázhat ki kompromisszummentesen szólásszabadságpárti hozzáállásával. Természetesen veszélyeket is rejt magában ez a megközelítés: a felület egyrészt magához vonzza majd a ténylegesen problematikus elemeket is, akiket kivételesen jó okkal töröltek a techóriások, illetve ki lesz téve folyamatos támadásoknak az újságírók és mérges aktivisták részéről, akik jó eséllyel szervezett kampányt indítanak a szponzorok ellen. Óvatosságra inthet a Gab nevű Twitter alternatíva példája, ami a tavalyi philadelphiai zsinagóga-támadást követően került az újságírók kereszttüzébe, mivel a tettes rendelkezett Gab profillal. (Érdekes módon azt nem kifogásolták, hogy az elkövetőnek Twitter oldala is volt.) Szemléletes a Carl Benjamin-féle Patreon botrány után hirtelen nagyra növő SubscribeStar példája is. Az oldal szintén lehetőséget biztosított arra, hogy pénzzel támogassunk tartalomkészítőket, azonban a mérges progresszív aktivisták fenyegetéseitől megriadva kihátrált a vállalat mögül a fizetéseket lebonyolító PayPal. Nem ez volt az egyetlen eset, hogy a harcos aktivisták a pénzmozgásokat intéző cégnek esnek neki: szegény háborodott Alex Jonestól például már a MasterCard is megtagadja a szolgáltatást. Érdekes etikai dilemmát vet fel a kérdés, hogy megfoszthatunk-e valakit a pénzügyi tranzakciók kezdeményezésének jogától, ha kifogásolható nézeteket vall? Ha igen, hol húzzuk meg a határt? Vehet tejet, vagy kenyeret a boltban?

Mindezek ellenére a szólásszabadságpárti tartalomfogyasztónak reményt adhat, hogy talpon maradt a Gab, és a SubscribeStarnak is sikerült szolgáltatót találni az átutalások lebonyolítására a PayPal helyett. Ha rosszaljuk hogy úgy táncolnak a techcégek, ahogy a progresszív újságírók és aktivisták fütyülnek az irányt, amelybe a Facebook, Youtube, Twitter és társai haladnak, alternatívát jelenthet még a Bitchute nevű videómegosztó, a Minds.com, vagy a Telegram.

A Jordan Peterson-féle Thinkspot egyelőre csak béta-tesztelés fázisában van, itt lehet feliratkozni a szolgáltatásra.